1920. június 4., 2020. június 4. – a trianoni csonkítás 100 éves évfordulója alkalmából gyászmisét celebrált Orsos Zoltán celldömölk-alsósági plébános, amelyen részt vettek a városvezetők mellett politikusok és más településekről érkezett magyar testvéreink is. Sajnos Nagymagyarország területéről (a jelenlegi határainkon túlról) a korlátozások miatt idén nem jöhetett össze a személyes találkozás, de üzenetük eljutott hozzánk a nemzeti összetartozás napján Döme László tolmácsolásában.
Amíg lesz magyar, egyetlen magyar nem felejtheti el, hogy mi történt 100 évvel ezelőtt a trianoni békediktátum aláírásakor, „ahol keresztet ácsoltak nekünk, népünket keresztre feszítették, de üzenjük a világnak, hogy nagypéntek után húsvét jön.” Ha magyar a szíved, ha magyar vagy, akkor sírj és hallgasd a harangok zúgását, mit üzennek… Zoli atya prédikációjában kitért rá, hogy a trianoni tragédia önvizsgálatra is indít bennünket és hogy fiataljainknak helyes példát mutatva várhatjuk csak el, hogy követnek bennünket és csakis összefogással tudunk eredményeket elérni. Majd feltette a kérdést: Tudják azt, hogy nagyapáink mennyit vártak erre a napra? – hogy június 4-e az emlékezéspolitika részévé legyen. 100 évet.
„Én is nagy Erdély járó vagyok és tudják, amikor elmentem legutóbb Erdélybe a leggyönyörűbb élményem akkor volt… Általában persze megnézem, hogy milyen Parajd, a Békás-szoros stb. -ezeket a gyönyörű látványokat, de az emberekkel szeretek találkozni. Egy székely bácsival beszélgettem, s ő mondta, hogy egyszer jött át a határon és kérdezték: Van-e valami elvámolni valója? -kérdezte tőle a határőr. Mondta, hogy nincs. Kik várják otthon? Hát mondta, hogy 9 gyereke van. Hát ilyen sokan várják otthon és nem visz haza semmit? S mondta: Vinnék én, de azt nem lehet! -mondta a határőröknek. Már összegyűltek köré a határőrök, akkor megkérdezték tőle, hogy bácsi, de hát mit vinne ha lehetne? Mi az amit nem lehet vinnie? S mondta, hogy hát én vinném a határkövet, egészen Gyimesig! -és sírva mondta ezt.”
Magyarország, a Szűz-anya országa mindig akkor volt erős, amikor összefogtunk. Az összetartozás mindig is jellemzett bennünket. Fogjunk össze ma is Isten segítségével családjainkban, közösségeinkben, nemzetünkben.
D.F.
A szentmise teljes videóanyaga megtekinthető:
